Az antik tükröket gyakran vékony fémréteggel, általában higannyal vagy ezüsttel borított üvegből készítették. A higanyt azért használták, mert kiváló hő- és elektromos vezető, és sima, fényvisszaverő tükörréteget képez, amikor üvegfelületre permetezik. Ezenkívül a higany is viszonylag bőséges és könnyen használható a gyártási folyamatban. A higany használata azonban veszélyes, mert nagyon mérgező vegyi anyag, amely károsíthatja az emberi egészséget és a környezetet.

A tükör a korokon át

Az ősi időkben a tükröket higanyból faragták, és széles körben úgy vélték, hogy ez a legtartósabb anyag, amely a használatukhoz rendelkezésre áll. A legújabb tanulmányok azonban kimutatták, hogy a szintetikus és fém hátlapú üveg jobban használható a mai otthonokban.

Miroir au mercure baroque doré

Tükör egy fém hátlapon

A korai reneszánszban Velencében fémhátú üvegtükröket készítettek. Ezeket egy vékony üveglap segítségével készítették, amelyet fémtartó támaszt alá. Az üveget ezután fémes ezüstréteg borította. Ez a folyamat, amelyet ma is használnak, a modern tükrök készítéséhez használt modern technikák előfutára volt. Ma gyakran érdekesebb egy olcsó barokk tükör megvásárlása, amely új, mint a javítás.

A tükröket évezredek óta használják. A korai bizonyítékok arra utalnak, hogy a tükröket sokféle rituáléhoz és szórakozáshoz használták. Fontos szerepet játszottak a régészetben, az orvostudományban és a pszichológiában is. A középkorban a tükröket ritka császári rituálékban használták. Személyes ápolásra és háztartási dekorációra is használták őket.

A tükröket a sztyeppei társadalmakhoz is társították, beleértve a kínai Yin-korszakot és az észak-közép-ázsiai Bactrian-Margiana kultúrákat. A tükröket amulettként használták a gonosz szellemek elűzésére. A gazdagság, a kiváltságos életmód és a társadalmi etikett szimbólumának is tekintették őket.

A régészeti feljegyzések első tükrei vulkáni üvegből és obszidiánból készültek. Az első üvegtükrök a harmadik században készültek. Az első fém tartóval készült tükröt Libanonban gyártották az első században.

A korai reneszánszban Velencében ón-higany amalgámokat használó tükröket készítettek. Ezek a tükrök sokkal tartósabbak voltak, mint az üvegtükrök, és ellenálltak mindenféle hatásnak. Sokkal fehérebb tükröződést is kínáltak, mint az üvegtükrök.

A tizenhetedik és tizennyolcadik században fém hátlapú üvegtükröket is használtak. A tükrök készítéséhez használt fémötvözetek általában ónból és rézből készültek. Ezeket a fémötvözeteket is erősen csiszolták, hogy fényvisszaverő felületet biztosítsanak. Az ötvözet azonban nem volt olyan tartós, mint az ezüst-higany amalgám. Drágábbak is voltak.

A 19. században fémhátú üvegtükröket is használtak. Kémiai eljárást fejlesztettek ki az üvegfelület fémes ezüstréteggel történő bevonására. Ez a folyamat jobb minőségű tükröket eredményezett. Ezt az eljárást Belgiumban és Németországban is alkalmazták. A folyamat azonban drága volt és nem tökéletes. Ha van antik tükre, érdemes helyreállítani a tükröt, abcpascal.fr ezt a szolgáltatást kínálja, a kézművesek nagyon kevesen kínálnak ilyen típusú munkát.

Ón amalgám

Az elmúlt évtizedben számos tanulmányt végeztek az antik tükrök ón-higany amalgámjáról. Különböző spektroszkópiai technikák alkalmazásával alaposan megértettük az ötvözet lebomlási folyamatait. A végső cél ezeknek a degradációs folyamatoknak a további megértése és a gátlásukra szolgáló technikák kifejlesztése.

Az antik tükrök ón-Mercure amalgámja két fázisból áll. Az egyik egy 0-5% -os folyékony fázis, a másik pedig egy 0-20 tömeg% -os szilárd fázis. Mindkét fázist higanyban gazdag, 0-20% ón alakú folyékony fázis veszi körül. A lebomlás során ez a két fázis disszociálódik, ami anyagveszteséget eredményez a fényvisszaverő üvegterületen.

Az ón-higany ötvözet természeténél fogva instabil. Romlása felgyorsítható a por és a fa panelekkel való érintkezéssel. Ezért különleges óvintézkedésekre van szükség az amalgámtükrök biztonságos kezeléséhez és ártalmatlanításához.

Az ősi tükrök amalgámjának jellemzésére AFM-et (atomerő-mikroszkópia) és SEM-ED-t (pásztázó elektronmikroszkópia diszperzív energiaspektrometriával) használtunk. A SEM képek az amalgám különböző bomlástermékeit mutatták.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy az ón-higanyötvözet bináris ötvözet, két fázissal. A folyékony fázis 95–100 tömegszázalék higanyt tartalmaz, és 0–5 tömegszázalékot tartalmaz. A szilárd fázist kristályos fázis jellemzi, 81% ón és 20 tömeg% higany.

Az amalgámtükrök korróziós folyamata csökkenti az üveghez való tapadást, ami a fényvisszaverő erő elvesztését eredményezi. Ez a folyamat higanygőzt is kibocsát a levegőbe. Ezenkívül ón-oxidokat és ón-monoxidot képez.

Ezek az oxidok krátert képeznek az amalgámcsepp körül. Csak akkor láthatók, ha a tükör háttérvilágítással rendelkezik. Ezenkívül az ón-oxidok félgömb alakú rétegeinek jelenléte fokozatos korróziós folyamatra utal, amely ciklikus fázisokat foglal magában.

A tanulmány azt is kimutatja, hogy a tükrök ón-higany amalgámját két különböző réteg jellemzi. Az első réteg nem bontott, és egy 0,1 mm vastag rétegből áll. A második réteg higanyban gazdag folyékony fázisréteget tartalmaz, és röntgendiffrakció jellemzi. A lebomlás során a kristályos fázis fejlődik és a folyékony fázis elpárolog.

Ezüst üveg

Az évszázadok során a tükrök különböző anyagokból készültek, beleértve az ezüstöt és az obszidiánt. A mai modern tükrökkel ellentétben a korai tükrök nem üvegből készültek, hanem valószínűleg kőből vagy agyagból készült víztartályokból.

A mai tükrökkel ellentétben ezeket az antik tükröket valószínűleg a falakba építették be. Mágikus eszközöknek is tekintették őket, amelyek megjósolhatják a jövőt. Őket is eltemették az elit halottakkal.

A középkorban kis mennyiségű higanyt dörzsöltek az üvegre. A folyamat hasonló volt a mai reziliens folyamathoz, bár munkaigényes volt.

A tizenkettedik században a tükör létrehozásának technológiája lendületet kapott, amikor Nürnbergben megalakult a tükörkészítők céhe. Több évszázadon át a gyártási tükör epicentrumává vált.

A higany rendkívül veszélyes elem, a múzeumi gyűjtemények tartalmazzák, és a közegészségügyet tanulmányozzák.